Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Perlekedéseink Istennel /3

Amikor perlekedünk Istennel, távol vagyunk Tőle. Felerősödhetnek bennünk a perlekedés gondolatai, miközben nem vesszük észre a kísértést, a Szeretettel szemben.

Szabadságot kell hagynunk Istennek, nem csak a Teremtésben, hanem a belső virágzásban is, magunkban. Ezt biztosítjuk, amikor tudatosan, a megnyílás állapotában maradunk.

Nem minden visszakérdezésünk kell, hogy hangosan megfogalmazódjon bennünk, hogy teret adjunk a miénkhez hasonló párbeszédnek. Melyben alig van csönd, és minden következő gondolatunk, véleményünk függ a másik reagálásától, és elképzelésétől, alkalmazkodásától.

Amikor valakit szeretnék megérteni, szeretnék jobban szeretni, nem mindenben értem meg azonnal. Ha nincsen bennem az alkalmazkodás vágya, vagy ezt belefojtom egy szünet nélküli társalgásba, hozzászokhatunk egy ilyen kapcsolathoz, melyben alig van csönd, mely a másik miatt volna, a másikért. Miközben látszólag nem teszek mást, mint figyelem Őt, de közben én változom.

Ez a változás, két ember kapcsolatában is az egy, és ugyanazon Szeretet felé vezető út, mind kettőjük számára hasonló figyelemmel egymás, és Isten felé.