Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Perlekedéseink Istennel /1

Amikor Istennel perlekedünk, nem értjük Őt. Nem értjük meg, ha nem teljesülnek vágyaink. Szeretnénk, ha helyeselné elképzeléseinket, és teljesítené azokat.

A miértjeink, a szembesítéseink, a hivatkozásaink, zajosak. Imádság közben is, hiába fordulunk ilyen módon teljes szívvel-lélekkel, valójában saját vágyaink teljesüléséért az Atya felé. Mintha ott tartanánk ebben a szeretetkapcsolatban, ahol elvárásaink szerint számon kérhetnénk bármit is Tőle.

Nagyot változhatott az imaéletünk a kapcsolatunk, attól az időtől kezdve, amikor még alig mertük megszólítani, és most már közvetlenebb módon társalgunk Istennel. Nagyot is ugranánk ebben az ismeretségben, egy „összeszokásban”, melyben azonban mi szoktatnánk hozzá igényeinkhez Őt, Akinek mindenhatóságát, szeretetének nagyságát vonjuk kérdőre.