Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kulcs a Szeretethez /6

Amikor megköszönök valamit, ami belőlem fakad, és miattam, felismerve hogy gátolta az isteni Szeretet közeledését, máris az az ajtó nyílik meg, amit mindig nyitva kellene tartanunk.

Ez az ajtó zárul be a bűn esetén, de ugyanez az ajtó nyílik ki újra, ha ki tudom mondani, - nemcsak a megbocsájtásért, - hogy köszönöm.

Ismeretlen területek nyílnak meg előttem ilyenkor. Olyanok, melyekről nem tudtam, vagy távolinak gondoltam, mint az Istent is azelőtt. Mintha a Szeretet „területén” járnék.

Ahol azonban már egyre inkább többet is megérthetek. Többet annál, ami csupán miattam történt.

Ezt a területet érintem akkor is, amikor más miatt vagyok ugyanitt. Amikor a másik miatt is egyre többször hangzik el, hogy „köszönöm”.

Akkor is, ha a másik ebből semmit sem értene, és nem is tud az ilyen találkozásról. Az ő érdekei ugyanis szólhatnak elvárásairól, életben maradásról, gyógyulásról, stb. de megérteni nem fogja tudni Isten szándékait köszönetek sorozatai nélkül.